Békés Városi Püski Sándor Könyvtár

Online kiállítások - Püski Sándor

Püski család

Négy fiúgyermekük született, Sándor 1936-ban, Gábor 1938-ban, László 1940-ben és István 1943-ban. Az évek a gyerekek nevelésével és sok-sok munkával teltek, majd jött a háború.

Budapest ostroma elől Püski Sándor feleségével és négy fiával Békésre költözött, hogy a család a háborút ott vészelje át.

A háború vége Püskiék számára a felemelkedést hozhatta volna, ám nem így történt.


Utolsó teljes családi kép a Ráday utcai lakásban, 1953

1950-ben kiadóját államosították. Más könyvesboltok még közel két évig működhettek. A boltban található 50-60 ezer könyvet bezúzták.

Az államosítás és vagyonelkobzás után húsz éven át kerámiakészítésből élt a család, a Ráday utcai lakásukban rendezték be villanykemencés műhelyüket. Medgyessy Ferenc és Búza Barna szobrászművészek átengedték számukra bizonyos alkotásaik terrakottában történő sokszorosítását, amit a Képzőművészeti Alap értékesített.

1956-ban A Püski család a harcok közvetlen közelében élt. A legnagyobb gyermek, Sándor novemberben felvetette: külföldre megy. Apja – szívfacsaró pillanat- megértette. Ilus, az édesanya, nem akarta egyedül elengedni." (Püski – Gulay: II.. p.149)

"Püski Sándor erről így írt: 56-ban csak Sándor akart mindenáron elmenni, egyszer már haza is hozták a határról, s mikor megmondta, hogy újra próbálkozik, az édesanyjuk beszélte rá Gábort, akit nem vettek fel egyetemre s nem tudna tovább tanulni, de inkább azért, mert féltette Sándort s ketten együtt jobban elviselik a várható viszontagságokat. ...november végén át is jutottak minden baj nélkül a határon. Sándor a torontói Művészeti Akadémián folytatta és végezte a kerámia szakot, de építészetben is dolgozik, Gábor ugyanitt vegyész lett, s a doktorátus megszerzésére ösztöndíjat kapott Amerika híres műszaki egyetemén (University of Massachusetts)..." (Püski – Gulay: II. p. 149, 151)

István fiuk 1961-ben végzett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban Budapesten, majd "az Iparművészeti Főiskola elvégzése után Kovács Margit mellett dolgozott. Püski László pedig a Beloianisz Híradástechnikai gyárban dolgozott." (Püski Sándor. Forrás)

Püski az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt és a megtöretést követően is az egység és a kompromisszum útját kereste. 1962-ben börtönbüntetéssel is sújtotta a hatalom. Püski az általános politikai amnesztia révén szabadult 1963-ban.

A Püski házaspár Erdei Ferenc közbenjárására kapott útlevelet és 1966-ban meglátogatta fiait, majd 1970-ben kitelepültek, s hatvanévesen kezdték újra könyves pályájukat, nehéz körülmények között.

1976-tól, 22 éven át István fiuk és családja is New Yorkban élt, ahová édesapja hívására utaztak. Püski István így emlékezik azokra az időkre:


"Édesapám egész egyszerűen nem győzte már egyedül a munkát, segítettünk neki, vele egyébként 1962 óta dolgoztam együtt. 1973 óta folyamatosan kérte, hogy menjünk ki, végül három éves kínlódás után kiengedtek minket. A hazatérés mellett a sors döntött, nem tudom jobban megfogalmazni. 1990-ben a New York-i könyvesbolt funkcióját vesztette, igaz, 1998-ig még nyitva tartottuk. New Yorkban pedig soha nem akartam véglegesen letelepedni." (Püski István: Az igényeket nem kielégíteni, hanem bővíteni kell. Forrás)

A megváltozott hazai helyzetben, 1989-ben visszatértek Budapestre, hogy ismét boltot és kiadót nyissanak. A munkába a család is bekapcsolódott.

2002-ben a Püski kiadó gondozásában megjelent Püski Sándor „Könyves sors – magyar sors” című önéletírása, ami egyben egy nagy ívű kortörténeti munka is.

Részlet a Könyves sors – magyar sors utószavából:


A Püski házaspárnak hét unokája és több dédunokája született. A hét unoka közül öt Amerikában él, kettő pedig Magyarországon.

Ünneplések, köszöntések, fontos alkalmak, a család életében, rokonok, barátok, ismerősök társaságában.

1995. márciusában a 60 esztendeje egybekelt Püski-házaspárt köszöntötték.



Püskiék gyémánt lakodalma, mellettük Gábor és István fiuk, mögöttük a család és rokonság

2001. - 90 esztendős Püski házaspár köszöntése



2005. a 70 esztendeje egybekelt Püski házaspár köszöntése



Az utolsó közös könyvhét, 2005

2006. április 2-án, életének 95. évében elhunyt felesége Püski Sándorné Zoltán Ilona, aki évtizedeken át igazi társa volt.

"Vékonyabb volt, mint valaha, de senki nem gondolta, hogy élénk szeme kihunyhat (...) Temetésére a világ minden tájáról érkeztek." (Püski – Gulay: III. p. 380)


Püski Sándorné temetése 2006. április 20-án a Farkasréti temetőben

"Püski Sándor megrendült, bár próbálta tartani magát. Csak otthon dolgozott, jobbára olvasott vagy leveleket írt. (...) Később mindig volt vele valaki (...) Isten, avagy a sors végtelen jóakaratának, meg saját érdemének, emberi, férfiúi, apai teljesítményének értékelte, hogy nincs egyedül, az utódai, beleértve unokáit, s már dédunokáját is, ott vannak mellette, továbbviszik az ő életét." (Püski – Gulay: III. p. 380)

Püski Sándor 2009. augusztus 2-án hunyt el.


Püski Sándor temetése 2009. augusztus 13-án a Farkasréti temetőben

Gondolatok Püski Sándorról

"Ha Püskiről szólunk, sosem csak róla beszélünk. Mindig "csapatban játszott", ráadásul kiegyensúlyozott, jó természetéből következően integráló személyiség volt." (Püski – Gulay: III. p. 380)

"Püski zseniális, öntörvényű, következetes, makacs ember volt. De nem volt művész. Viszont társadalomtudósokat megszégyenítően kiváló politikai elemző, irodalomtudósokat meghazudtolóan éleslátó értékválasztó az irodalom dolgaiban, remek szervező, és ami azt illeti összetéveszthetetlen egyéniség. (...) Volt benne kurázsi. Személyes kiállás, bátorság. Ezt ellenségei sem tagadták a megítélésekor. Volt benne szorgalom, tehetség, akarat. Volt nemes célja. Okos volt, művelt, messze tekintő." (Püski – Gulay: III. p. 389)