Békés Városi Püski Sándor Könyvtár

Online kiállítások - Püski Sándor

Magyar könyves Amerikában

1956-ban a két idősebb Püski fiú az Egyesült Államokba menekült. Szüleiknek 10 évvel később sikerült útlevelet szerezniük, Erdei Ferenc közbenjárásával.

Az előzetes látogatás céljáról így írt Püski Sándor:

"Eleve azzal a szándékkal mentünk, hogy körülnézzünk az amerikai-kanadai magyar sajtó- és könyves világban, és ha látunk benne valami életlehetőséget – felajánlva a hazai és elszakított területek magyar könyvkiadása számára eredményesebb könyvterjesztést – kivándorlással visszamegyünk." (Püski: Könyves sors-magyar sors, p.195.)

Miután a magyar irodalmi életben nem kapott lehetőséget, 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. Nehéz évek következtek annak ellenére, hogy budapesti könyvesboltja és kiadója alapításakor rengeteg tapasztalatot szerzett. Ami új volt számára, az eligazodás a különböző emigráns csoportok között: megismerni őket és céljaikat, ki mi ellen küzd, ki mellett áll és főként megismertetni a saját céljait, elfogadtatnia magát.

Sok küzdelem árán, négy év után tudtak saját üzletet nyitni. Püski-Corvin Magyar Könyvesház néven először a 2. sugárúton, majd a 82. utcában tartottak fenn üzletet.

A Püski-Corvin Magyar Könyvesház a Nyugaton élő magyarság szellemi központja volt.

"Püski Sándor volt az első professzionista könyves szakember, aki a művek eljuttatását a célközönséghez ugyanolyan fontosnak tartotta, mint azok megszületését és kinyomtatását." (Püski-Gulay III. kötet., p. 176.)

Munkájukkal összefüggésben más tevékenységeket is folytattak: irodalmi, művészeti, tudományos előadásokat, filmvetítéseket tartottak, képzőművészeti kiállításokat rendeztek, mindezt elhanyagolható anyagi haszonnal. Az országjáró előadókörutak, melyek során helybe vitték a magyar könyveket, lemezeket, kulturális rendezvényeket, kapcsolati tőkét kovácsoltak Püskiéknek és fenntartották az érdeklődést az óhaza iránt. Egyre többen tudtak róluk és keresték őket.


A Detroiti Magyar Újság rendezvényre invitáló cikke 1972-ből.


Rendezvényre invitáló plakát 1973-ból.


Meghívó Jancsó Adrienne irodalmi estjére


Jancsó Adrienne és Béres Ferenc Amerikában Szeleczky Zitával

A könyvkereskedelem és az előadókörutak szervezése mellett 1975-ben sikerült elindítani amerikai kiadói tevékenységét. Első könyve Gombos Gyula Szabó Dezső című könyvének új kiadása és Németh Lászlóról szóló tanulmányának kinyomtatása volt. A nyugati magyar nyelvű könyvkiadás feladata a hazai könyvkiadás hiányosságainak pótlása, a kinti írók könyveinek kiadása volt.

Az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott szerzők munkáit adták közre.(pl. Borbándi Gyula a magyar emigrációról szóló kötetét, illetve Duray Miklósnak a felvidéki magyarság sorsáról szóló írását)

Sok határon túli magyar író megfordult náluk: Sütő András, Domokos Géza, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, a felvidéki Duray Miklós, 1973-ban meglátogatta őket (és Bartók Béla sírját) Csoóri Sándor is.

László Gyula régészprofesszor nagyra becsülte Püski Sándort, mint irodalomszervezőt, könyvének kiadóját, felelősen gondolkodó értelmiségit, politikust.

Idős kora ellenére is vállalta az amerikai előadókörutat 1978-ban.

A képen balról jobbra: László Gyula, Zoltán Ilona, Püski Sándor

Nagy Károly beszámolója Czine Mihály amerikai előadókörútjáról, 1974-ben:

"Czine Mihály eltalált a tudathoz, de a szívhez, lélekhez is (...) irodalmi apostolkodása magyar Amerikában baráti, emberi, magyar közös alapok gyenge tudati és érzelmi lehetőségeit erősíti, támogatja művészi szinten – tudást és lelkesedést egyaránt nyújt, ismeretbeli tájékoztatást és baráti kézszorítást egyforma bőséggel ad."(Püski-Gulay III. köt., p. 108.)

Püski Sándor széleskörű érdeklődése a képzőművészetekre is kiterjedt. A 82. utcai tágasabb könyvesbolt felső szintjén galériát nyitott, ahol magyarországi és Amerikában élő képzőművészeknek adott bemutatkozási lehetőséget. Egyszerre ápolta a népi írók mozgalmának értékeit és közvetítette a magyar kultúra újdonságait és legújabb eredményeit.


New York 82. utcai bolt és galéria, kiállítás megnyitó.

Püskiék meghívására a hazai írók, művészek és tudósok sorra látogatták a nyugati magyar közösségeket.

Képen: a Sinkovits család Püskiéknél Nagy Károlyékkal, Nyeste Zoltánnal, Somogyi Balázzsal.

"Magyar ügyben mindenkivel szóba állunk" – vallotta.

Bár sok támadás érte Amerikában is, ezeket tudomásul vette anélkül, hogy személyes csatározásokba bonyolódott volna. Miközben végezte kiadói és irodalomszervező tevékenységét, nem feledkezett meg az otthoni barátairól, íróiról, azokról, akik átvették a nemzeti stafétát. Igazi "homo politicusként" a szintén emigrációban élő nagy nevek (mint Faludy György, Márai Sándor, Gombos Gyula, Borbándi Gyula) gondolkodására is ráhatással volt, "miképp értékeljék a kelet-európai és az otthoni társadalmi változásokat, illetve hogyan tekintsenek az éppen regnáló kormányra... Miként fejthetnek ki hatást rájuk a jövő érdekében."(Püski-Gulay III.köt., p. 207.)

A 1980-as évektől sokakban kezdett tudatosodni, hogy a szocializmus eszméje megkopott. A hazulról Amerikába érkezők is kezdtek szabadabban beszélni a honi folyamatokról. Felcsillant a remény a Püski házaspárban, hogy egyszer egy szabad országba térhetnek haza.

"vallottuk, hogy a magyar társadalom százféle forrásból eredt és ötvöződött össze az éppen élő magyar nemzetté. Nemzetünk nélkül bizony szegényebb lenne a világ. Ezt az értéket és színt védenünk és dúsítanunk kell szaporodással, neveléssel, művelődéssel, munkával, egészséges vérkeringésben a világ eszmei és gazdasági rendszereivel, akár itthon élünk, akár a szomszéd államokban, akár bárhol a világon. Ezt az eszmeiséget sikerrel terjesztettük, mert a világ magyarságából számosan akadtak egyetértő segítőtársaink és barátaink e tevékenységünkben.”
(A 90 éves Püski Sándor köszöntése Forrás)